Növényportrék

A festményinstalláció egyes darabjai a portré műfaját megidézve növény és ember szerepcseréjével, a természet humanizálásával kísérleteznek. Az arcképfestészet több évszázados hagyományára, illetve a 19. században azt felváltó portréfotográfia műfajára reflektálva Mátyási a magyar Vörös lista, azaz a kihalással veszélyeztetett, illetve már kipusztult magyarországi növények jegyzéke alapján készítette el kihalt fajok „képmásait”. A növények portréi a családi portréfalakhoz hasonló módon, kisebb-nagyobb keretekbe foglalva jelennek meg, ezzel jelezve létük múltbeliségét – a védett lápterületeket ábrázoló munkákhoz hasonlóan elszigetelve őket befogadójuktól. A portrék kivitelezését uraló szépia-hatás a természet ember általi esztétizálásának problémáját is felveti.